2016. március 20., vasárnap

Szívesen adom ! Egy pozitív kezdeményezés második éve ...

Aki rendszeresen követi az írásokat, az már találkozhatott ezzel a címmel és ez nem is véletlen, hiszen idén is sikeresen megrendezésre került a Szívesen adom program, Harcsás Judit barátom szervezésében a Győri Népkonyha ebédlőjében . Ezen a napon egy "Virágvasárnapi " ebédben részesültek azok az utcán élő emberek, akiknek nincs más lehetősége meleg ételhez jutni...
A győri Gyárvárosi Iskola 8. osztálya saját készítésű sütikkel és kedves kiszolgálással igyekezett ezt a napot mássá és egy kicsit feledhetetlenné tenni, és ehhez igyekeztem én is hozzájárulni egy kis süteménnyel a saját kis desszertválogatásommal .
                                  A süteménykínálás pillanatai, ami kicsit szívbemarkoló volt...
 Harcsás Judit köszöntötte a megjelenőket és egy kis lelki táplálékot is adott a finom falatok mellé ...
 A szorgos iskolások, amikor készültek a vendégek fogadására és a saját készítésű sütiket rendezték...
                                                                Judittal az indulás előtt :)
                         A színfalak mögött is nagy volt a munka és az ebédet gondosan tálalták ...
                                                                     Az ünnepi ebéd .
                                                             Az ünnepi finomságok :)   

 
Sokan nem tudunk semmit az utcán élő emberekről és csak elmegyünk az utcán a valóság mellett, de emberekről van szó, akik saját vagy mások hibájából az utcára kerültek és ez az örvény egyre mélyebbre húzta őket. Látva a szemekben a fájdalmat és a gyötrelmet és hallani érezni és tapintani a nyomorúságot elég megrendítő volt !  A szegénység átható " illata " lengte be a teret és az emberek szorgosan, mint akinek az élete múlik rajta habzsolták a finom falatokat...
Persze a kis dobozkákba és tasakokba is jutott bőven nekik, ami a délutánra majd jól jöhet még....
Elgondolkodtató, hogy elég egy rossz döntés, vagy egy olyan helyzet, amikor rosszkor vagy rossz helyen és máris elkap , majd a mélybe ránt a nyomor !!!!

Az ebéd szinte egy pillanatnak tűnt és ahogy jöttek, már el is mentek az emberek és mindenki rohant a saját kis világába vissza !  Féltik a dolgaikat és meg kell harcolni mindenért az utcán és ahogy látom, illetve hallottam, ez egy kemény világ !

Arra kérlek benneteket, hogy nézzetek körül és nem is kell messzire menni, szerintem senkinek sem ahhoz, hogy találkozzon ilyen helyzetbe került emberrel és ha csak egy kis időre is, de tegyétek szebbé a napjukat ! Hazafelé idén is kattogtak a gondolatok bennem és azon gondolkoztam, hogy mennyire szerencsés is vagyok én !   Nem élek csodavilágban, nem vet fel a pénz és nem élek olyan életet hírből sem, amit szeretnék elérni és nem is vagyok benne biztos, hogy szeretném azt amit a világ diktál, de mennyire szerencsés vagyok, hogy van családom, otthon mindig várnak és szeretnek, van mit ennem és a számláimat ki tudom fizetni, még ha rengetek munka és küzdelem árán is !
 Adjunk hálát az életünknek és ha közhelyesen is hallatszik , de örüljünk, hogy van hová hazamenni, mert sokaknak ez sem adatik meg !

Sokszor nem kell pénz ahhoz, hogy segítsünk másoknak , helyette elég néhány kedves szó és egy emberi tekintet, vagy egy olyan számunkra feleslegessé vált dolog, amire már nincs szükségünk.
Ismét bebizonyosodott, hogy az erő a sütiben van és hogy az élet megédesíthető vele, akármilyen keserű is az élet ....


Nagyon köszönöm a lehetőséget Juditnak és nagy mezei pirospont  a nyolcadikosoknak , illetve azoknak akik részesei voltak ennek a mai ebédnek ....

Lengyel József