2018. április 28., szombat

Bedi Eszti emlékére ! Mert a jelenség felejthetetlen ...



fotó: Klesitz Piroska



Lassan két éve, hogy Eszter már az égiek közül tekint le ránk ! Az idő csak rohan és az emléke mind  máig itt van velem, velünk...

Idén már második alkalommal rendezték meg a Bedi Eszter emlékdíj átadását, mely Eszti emlékét ápolja és a színházi háttérben dolgozókat emeli ki a rivaldafénybe . Idén is csodás díjkiosztó gála keretén belül adták át a díjat , ahol fantasztikus előadók és nagybetűs EMBEREK előadásában kaphattunk ízelítőt a színház világából !
Érdekes érzés volt ismét jelen lenni és igazából csak itt eszméltem rá, hogy eltelt egy év !
Az idei évben a díjat Fördős Sándor a Győri Nemzeti Színház világosítója nyerte, melyhez ezúton is gratulálok !
A rendezvény két fő szervezője Venczel-Kovács Zoltán és Tóth Zoltán voltak idén is.
Mint Eszti barátai igyekeznek fenntartani azt az eszmét, amit barátunk jelensége képviselt...


A rendezvény nekem Miss Jamaica ünnepét jelenti !
Mert Eszti kedvenc sütije volt a Jamaica névre hallgató desszertem. Akik ismerik a történetet, már tudják, hogy Eszti, minden héten jelentkezett nálam a szalonban és egy darab Jamaicát szó szerint befalt nálam, mert imádta :) Most ahogyan ezt leírtam, már látom is magam előtt, ahogyan belibben az ajtón és rám kiállt, hogy Jóóóóózsi!!!!! a minden heti Jamaicát, add meg nekem ma :)
És én boldogan vittem neki és ültem le mellé a szalonban és hallgattam, ahogyan csacsog, nevet és mesél egy szelet süti mellett :))))
A szemei csillogtak, és az arcán lévő kis gödrök egyre élénkebben látszódtak...
Sokat nevettünk és sokat beszélgettünk. Soha nem raboltuk egymás idejét feleslegesen, hisz neki is kevés volt és nekem sem volt sok felesleges időm, de hétről hétre, időről időre mindig összejöttünk, és egy heti Jamaica mellett boncolgattuk az élet nagy dolgait a mi kis világunkban....
Mikor kiderült Eszti nagy gondja és befogadott a bizalmába, már nem volt vissza út, de mégis valahogy reménykedtünk, valahogy akartuk, hogy ne így legyen, de sajnos ezt már nem lehetett megoldani. Hiába a sok fohász, a drukk, a titkos könyörgés egy magasabb erő felé, nem volt megoldás és Eszti végleg itt hagyott testben minket.... engem is .....
De a lelke itt maradt és velünk maradt ,és rendszerint érzem, mikor egy Jamaica desszertet a kezemben fogok, hogy Eszter ....a Bedi Eszti jelenség él és létezik....
Mondaná, hogy nem kell a siránkozás !!!!! No ez nem is az, csak egy visszaemlékezés egy olyan fantasztikus emberre, aki önzetlenül állt mindeni mellett...
A desszert Eszti emlékére lett Jamaica név helyett, Miss Jamaica.

 A díjazott minden évben egy általam készített mackó tortát is kap ajándékba, mert Eszti nagy mackóbarát volt :) Imádott minden mackófigurát ...





A gála estéjén idén is vittem Miss Jamaica desszerteket, mert szerettem volna, ha mindenki kap egy falatnyi érzést abból, amit Eszti érzett, amikor belekanalazott ebbe a finomságba. Szinte most is hallom, ahogyan hümmög és falja a tiltott finomságot :)))))
Idén viszont arra gondoltam, hogy legyen több verzió is belőle és egy kicsit átdolgoztam a desszertet és készítettünk belőle négy verziót is ! A klasszikus Jamaica íz és formavilág mellett készült belőle még  poharas desszert is, illetve cakepop és mini tart is...
Ahogyan azt megálmodtam a helyszínen egy szép kis desszertasztalt állítottam fel és ezzel igyekeztem hozzájárulni az esthez. Az arcokat látva és az elégedett mosolyokat nézve azt remélem sikerült megismertetnem a vendégekkel azt, melyet Eszti annyira szeretett :)
Remélem, hogy ez a kezdeményezés még sok éven át fennmarad és a háttérben dolgozókat kiemeli majd a rivaldafénybe !



Drága Eszti, Eszterem !

Ma végre sok idő után kijutottam hozzád és végre kettesben el tudtunk kicsit beszélgetni.
Na jó, most csak én beszéltem, de te jó hallgatóságnak bizonyultál, mint az életben is ...
Régóta készültem, már hozzád, de nem tudtam sajnos... na jó meg tudtam volna oldani, de inkább csak a kibúvót kerestem ! Hogy miért ? Mert nem tudtam elfogadni és nem akartam elfogadni azt ami történt. Ma viszont, hogy ezt a posztot meg tudjam írni neked, rólad és egyáltalán, végre kilátogattam hozzád ...
Talán nem tudtam elfogadni és nem akartam megérteni, hogy nem vagy , és így könnyebb volt nekem is ...  viszont minden Jamaica érintésénél ott vagy velem és ezernyi gondolatban emlékszem rád  minden nap.
Vittem szépen egy kávét magammal zárás után hozzád és szépen leültem melléd és elkortyolva azt, szinte átéltem az utolsó kávézásunk pillanatait. Visszanéztem ma is ismét, mint oly sokszor az utolsó kávészelfinket a kórházból . A #hegy és a #Mohamed...  Emlékszem vártalak, hogy gyere már hozzám, de nem tudtam várni már, mert hiányoltalak nagyon és bementem hozzád és vittem a kávénkat, amit lassan elkortyoltunk és persze dumáltunk , dumáltunk, dumáltunk....
Most is hallom a kacajod :)   Imádtam, mint mindent benned !


A világ szegényebb lett ! Szegényebb egy csodával, ami jelenség volt... Bedi Eszti jelenség !


Lengyel József


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése