Provence-i életérzés...

A Provence életérzés az elmúlt években egyre nagyobb teret hódít magának.
Az ember az idő múlásával és a rohanó világ, a monoton hétköznapok után boldogan menekül ebbe a természetesen gazdag, nyugodt világba.
A Provencei hangulat  leginkább a levendulával forrt össze az emberekben, de a természet közelsége és érinthetősége az ami igazán megérinti az embert..
A lágy szellő, a mezei virágok, a napraforgó egyszerűsége, az édes szőlő zamata, a fűszeres illatok és maga a felszabadult érzés ami körbevesz és átölel....na ez az ami maga Provence az én olvasatomban.
A városi ember boldogan szabadul ki a négy fal közül és kerül közelebb a természethez és talán éppen ezért is választják ezt a felszabadult hangulatot egyre többen az esküvőjükre.
Én is igyekezetem egy kicsit a saját értelmezésemben ezt a hangulatot visszaadni .
Én is levendulát alkalmaztam a tortán a megjelenítésre, de ezt úgy tettem, hogy az semmiképpen ne legyen megtervezett és korlátok közé zárt.
A virágokat igyekeztem egyszerű módon a tortákra illeszteni úgy, hogy azok megtartsák természetességüket és ne hassanak mesterkélten....
Semmi csicsa....semmi faxni ...mindent csak természetesen :)
 A torták és a desszertek mind az egyszerűség jegyében készültek. A levendula-lila és a zöld szín uralja mindet, a fehér alappal jól harmonizálnak és a horgolt csipke teszi fel az "i"-re a pontot...

Mint azt már mondtam idén megpróbálkoztam új technikákkal is ezek közé tartozott a festés is, ami valljuk be nem ment túl jól....de ebben az esetben azt hiszem nem vallottam szégyent .
Az egyszerűség itt is bebizonyosodott, mert a levendulák festése nem volt olyan nehéz feladat és élvezettel csináltam, ami meg is látszik szerintem a tortákon.
Annyira magamra találtam ebben a feladatban és készítés közben nyugalom és béke vett körül...talán ezért is lett ez a tortacsokor a szívem csücske.

Gondolkoztam mi is lehetne az, ami a horgolt csipkén és az ovális tortaformán kívül még inkább közelebb hozza a tortákat egymáshoz és egy kerek egészt alkotna vele és így jutottam el odáig, hogy a torták alján is megjelenítem a levendulát festett formában.
A sikerélményem ezzel a döntésemmel csak fokozódott, mert amikor a nagyobbik tortán megláttam egészben az összhatást akkor kényszert éreztem rá, hogy ezt megismétlendő egy másik tortán is megtegyem :)

A festést ezek után már a desszerteken is muszáj volt folytatnom...
Sok munka volt ezen a kis tortakollekción, de visszatekintve is megérte a fáradtságot .
Könnyed , légies és nem utolsó sorban elegáns lett minden szeglete, méltón a nagy naphoz, de mégsem kelti azt a hatást a rátekintőben , hogy nem tudná bevállalni/ legalábbis remélem :) /.