Érzések és gondolatok...

Idén is mint minden évben rendesen, kezdetét vette a következő évi tortatervek elkészítése és lázas munkával vetettem bele magam a munkába.
Az eddigi években heteken át tudtam tervezgetni azt, hogy mi is legyen az ami az aktuális év jellegzetes motívuma legyen, ezzel eluralva az összes munkámat :)
Na erre idén semmi esélyem sem volt, mert míg az elmúlt években mindig szakaszokra bontható volt az év és egy-egy szakasz(szezon) végével volt egy kis átállási idő a következő kezdetéig...ebben az évben nem volt megállás.
Az esküvői torták eluralták teljesen az évet, számtalan nagyszabású rendezvényen és családok ezreinek jeles ünnepén lehettem jelen a munkáim által.
Ezt mindig hangsúlyozom, hogy nagy felelősség, de ezt így is gondolom, mert szeretném mindenkinek az álmát megvalósítani. Sajnos ez minden esetben nem teljesül be, de 99%-ban azért szerencsére tudok a megrendelő szemével látni.
Az idei készülődés az elmúlt évekhez képest leredukálódott pár hétre...pontosabban bő két hét jutott a felkészülésre.
Igyekeztem elrendezni mindent, hogy sínen legyenek a dolgok, de a számításaimat rendszerint áthúzta valami, mint oly sokszor :)
Aztán kezdetét vette a nagy munka......
Azt akartam, hogy idén tudjak valami újat mutatni...olyat amit még nem láttatok tőlem, ami merőben más mint amit én képviseltem eddig.
Elhatároztam, hogy nem fogok semmi karamellt használni a tortáimhoz, mert már kissé nyomasztó, persze amellett megtisztelő is, hogy "karamell Józsi" lettem :)))
Szerettem volna hangot...illetve tortát adni a hangomnak és kikiáltani a világnak, hogy több vagyok annál, mintsem beskatulyázzanak  egy szerepre, ami természetesen én vagyok, de ennél sokkal több van a kezeimben!
Elhatároztam, hogy valami merőben más lesz a munkám mint eddig.
Az előzetes képekben már láthattátok, hogy ez az új irányzat amit képviselni szeretnék az a fodor minden szinten :)
Bár ez merőben nem az én világom, de dacos ember lévén úgy gondoltam akkor is a magamévá teszem ezt a műfajt és megmutatom mindenkinek, hogy ebből is tudok egy "Józsi-világot "csinálni.
Elnézve mások munkáit szerettem volna, ha a tortáim felismerhetőek lennének mindenki számára és a kezem munkáját mindenki megismeri bennük.
A kinti trendek voltak a kiinduló pont, amit hazai vizekre kellett hoznom és kicsit elfogadhatóbb és kivitelezhetőbb formátummal kellett felruháznom.
Elkezdtem a virágok készítését, kiegészítők gyártását és belemerültem a fodrozásba, majd magam és meglepődtem, hogy ezek mennyire jók élőben és mennyire szép , tiszta hangulatot adnak a kész munkák.
Olyan volt ez mint egy szerelem, amiből semmi sem elég...csak sodortam és sodortam a fodrokat és egyebeket...szinte becsavarodtam már annyira akartam :)))
Nem akartam azt, hogy a tortáim mások munkáinak másolatai legyenek, ezért igyekeztem minden kis részletben magamat adni.
Mivel a készítések technológiájával sem voltam igazán tisztában így azt hiszem tényleg elég sajátosak lettek a munkák.
Aztán persze visszatértem az igazihoz a nagy kicsapongásból és elkezdtem a karamellezést is :)
Csináltam pár munkát amiben megjelenik, de ezeknek szerencsére semmi köze az eddigi munkáimhoz.
Törekedtem az összetett tortáknál is egyszerű és letisztult hangulatot elérni, mert semmiképpen sem akartam, hogy kacathangulat uralja el a dolgaimat.
A színekben is igen változatos ami kikerült a kezeim közül, de az elmaradhatatlan feketét azért nem mellőztem idén sem .
Na ez azért teljesen más lett mint az előző években.
Hiszen mondtam, hogy mellőztem a munkáim nagy részében a karamellt, ez most is így volt :)
A feketét ami szinte már a nevem mellé írható...idén tüzes pirossal kötöttem össze és a végeredménytől elájultam....
Annyira magamat láttam ebben a munkában, hogy elképesztő.
Alig van rajta valami, de az összkép amit alkot az valami fenomenális lett a számomra.
Annyi mindennel próbálkoztam ebben a két hétben, hogy el sem tudom mondani, na és persze nem is akarom lelőni a poént előre, de ekkora változatosságot még nem kreáltam a képeket visszanézve még soha....
A nappalok mellett az éjszakáim is ezzel teltek , voltak éjszakák amikor annyi mindent álmodtam meg, hogy nagy részét el is felejtettem percekkel az ébredés után. De szerencsére azért maradt meg néhány gondolat ami álomból testet öltött és a valóságban is ugyan olyan jól mutat mint álmaimban :)
A fotózás napja előtt már teljesen lázban voltam . Annyira látni akartam már, hogy mit mutatnak majd a torták a képeken. Azt fogom-e látni amit szerettem volna, vagy nem ?
Aztán megérkezett Kaunitz Tamás , Kövesdi Réka És Makány Márta és minden a feje tetejére állt körülöttem :)
A nehézkes és kalandos kezdet után ment minden mint a karikacsapás.
A képek készültek a torták sorakoztak majd egyszer csak azt vettem észre, hogy vége az egésznek.
Bár már javában este volt, mégis semmi kifulladás, csak határtalan öröm volt amit éreztem és boldogság, hogy ismét megcsináltuk!
Igen megcsináltuk, mert ebben a nagy munkában kellett a sok segítség is aki mindezt lehetővé tette!!!
Egymagam kevés is lettem volna mindent megoldani és kivitelezni.
Hatalmas segítség volt nekem Gintli Gábor és Nagy Attila , akik nem sajnálták az idejüket és energiájukat arra, hogy velem legyenek heteken át reggeltől estig és segítsék a munkámat a munkájukkal.
Bár azzal tisztában vagyok, hogy ezzel Ők is jól járnak, mert részesévé válhattak a torták születésének és láthattak sok olyan dolgot, amit talán máshogy nem, de nem kötelezte Őket senki erre és mégis velem tartottak.
Ezek a munkák az én szülötteim, de ezáltal mégis közös eredményünk az ami létrejött .
Attila szorgalma és lojalitása, Gábor kitartása és segítőkészsége és nem mellesleg barátsága amivel kisegít a mélypontjaimból sok erőt adott a készítésnél.
A munkájuk megfizethetetlen volt a számomra...ezúton is nagy köszönet nekik.
Nem hagyhatom ki a sorból a lányokat sem akik levettek megannyi terhet a vállamról és munkájukkal helyettesítették az enyémet.
Ha közvetve is, de részesültek a terhekből és ezért nekik is hálás vagyok.
Tamás és Réka hihetetlen szakmai tudása és szakmai alázata amivel készítik a képeket minden évben nagy hatással van rám. Embereket látni akik ekkora hivatástudattal végzik munkájukat mindig felvillanyoz.
Mártának is nagy köszönet a segítségért, mert a kiegészítőkkel és textíliákkal és az ötleteivel még szebbé tette a munkáimat.
Ezúton üzenem neki, hogy csak kicsit volt " rossz-kislány" :)))
Ódákat tudnék írni azokról az érzésekről amik bennem kavarognak, de tudom nem szerettek annyira olvasni, mint a képeket megnézni és a bejegyzésem így sem sikerült valami kurtára, de ez nekem most nagyon jólesett, hogy kiírtam magamból néhány gondolatot.
A képeket majd szépen lassan csepegtetve megosztom veletek a jövőben, bár tudom ezzel ha csak kis mértékben is, de befolyásolom majd a konkurenciát is, de úgy gondolom, hogy aki az én tortámat szeretné az a jövőben is engem keres majd fel és nem másokat.
Azt azért tudom és ígérem is előre mindenkinek, hogy a kiállításokon ahová megyek majd a jövőben mutatok ezeken a tortákon kívül is még jó pár érdekességet, mert sok ötlet még bennem maradt és megvalósításért kiállt :)
Izgatottan várom a véleményeteket majd a tortákról és arra is kíváncsi leszek, hogy karamell nélkül is leszek-e olyan kedvelt a köreitekben mint vele együtt ? :)

 Amióta elkezdtem a blogot írni minden bejegyzésemben és megjelenésemben igyekeztem a háttérben maradni és onnan figyelni mindent ami körülvesz. Azért is választottam a közlési vágyaim kielégítésének ezen formáját, mert itt az ember a "gép" mögött megbújva figyelheti az eseményeket!
Na ennek vége :)
Tamásnak köszönhetően ( mert elkészítette az első fotókat rólam amin megbírom nézni magam )
Elhatároztam, hogy magabiztos leszek és élek minden lehetőséggel amit a sors elém dob és esélyt ad vele arra, hogy megvalósítsam az álmaimat. :)

Köszönet mindenkinek még egyszer , még ha ez ennyiszer leírva már közhelyesnek tűnik.