Az elmúlt két hónapban rengeteg készülődés és szervezkedés előzte meg a torták fotózását .
Az elkészítést már nem is említem...
Másfél hónapnyi kemény munkával sikerült elkészíteni a napi torták és teendők mellett azt a 12 kollekciót, amivel képviselni szeretném magam a következő évben és utat szeretnék mutatni a saját aspektusomban, hogy mennyi mindent lehet képviselni egy tortával. Mennyi stílus és egyéniség lelhető fel egy-egy tortában és megmutatni, hogy ez több mint egy édes meglepetés, vagy egy atrakció az est folyamán, hanem önkifejezés, művészet és az érzékek násza...
Amikor elkezdtem a munkát, már tudtam, hogy nem szabad nagyon tervezgetni és elképzelni bármit is, mert az élet úgy is átírja. Noha tudtam ezt, de tervezgettem mint máskor és raktam össze a gondolatokat amik lassan képekben jelentek meg a fejemben.
Igen csak a fejemben, mert nem hiszi el senki, de nem tudok rajzolni...én a pillanatnak élek és az érzelmeim uralják a kezeimet.
Felesleges is lenne skicceket és maketteket készítenem, mert az adott pillanatban úgysem oda tenném a kiegészítőket, mintákat és virágokat ahová rajzoltam, terveztem, hanem ahová azt akkor érzem, hogy tennem kell...
Elindult a munka és a kiegészítők keresgetése.
Amikor elkészült az első torta szívem szerint a földhöz vágtam volna, mert nem tetszett amit láttam...
A fejemben jobban nézett ki :) gondoltam és kezdtem előröl.
Aztán ahogy telt az idő és alakultak ki a dolgok, születtek meg a torták és minden megváltozott úgy vettem fel a ritmust és adtam át magam az érzéseknek.
Élményeimből és a bizonyítás vágyából táplálkoztam....sokszor szó szerint., mert azt sem vettem észre, hogy a 3 kávé mellett semmit sem vettem magamhoz egész nap és már este van...
Küzdelem volt nap mint nap, beáldozva szabadnapot és mindet ami a mindennapjaimban normálisnak mondható, de tudtam, hogy a végeredmény majd kárpótol, vagy inkább csak reméltem.
Amikor a kollekciók egy egy darabja elkészült mindig eszembe jutott, hogy mit tudok elképzelni hozzá és mivel lenne igazán izgalmas és egyedi.
Kerestem a kiegészítőket és eszét vesztve szedtem össze mindent amit tudtam a barátoktól, ismerősöktől és sokszor idegenektől, akik jószándékkal segítettek első szóra...
ésszel fel sem foghatom és szavakkal ki sem tudom fejezni, mennyi szeretni való és kedves emberrel hozott össze a sors és mennyien segítettek önzetlenül. Bíztak rám családi ereklyéket és fontos kötődésű tárgyakat, ami nagyon megtisztelő volt a számomra.
Aztán elkészültek a torták és kikészültem én is.
A hetek elteltek és a tennivalók, szervezni valók nem fogytak, csak sokasodtak, mintha muszáj lenne nekik szaporodni és megkeseríteni a mindennapokat.
Mire a fotózás napjához értem megfogytam kissé és belefáradtam mindenbe, de szerettem volna nagyon amit megálmodtam és látni akartam bármi áron az álmaimat és a munkám eredményét !
Sokszor olyan voltam mint egy tébolyult és volt néhány olyan kirohanásom, amit utólag bánok is, de a stressz olyan faktor amit nem tudunk minden szituációban kontrollálni és kihozza a legrosszabbat az emberből...
Azt akartam, hogy a képek éljenek és ehhez szükség volt a legjobb dolgokra amiket elérek!
Az egyik csoda nekem Mona volt akiben tudtam, hogy megbízhatok és azt fogja majd láttatni a képeken amit szeretnék látni . Nem féltem semmitől, mert tudtam, hogy jó kezekben vannak a torták, illetve a képek és ezt utólag sem bántam meg.
A képek tele vannak élettel és hangulattal. Bennük van minden ami kell, ahhoz, hogy azt képviseljék amit szerettem volna , magát az életet és az érzelmeket...
12 helyszín nem kevés egyetlen napra és tudtuk is, hogy elég nagy fába vágtuk a fejszét, de nekiláttunk és csináltuk.
Egy egy helyszínbe beletört a bicska, de megoldódott minden amit ember megoldhat...akarom mondani amit Mona megoldhat :)
A türelme és a hihetetlen nyugalma, kiegyensúlyozottsága beleégett a retinámba :) Soha nem láttam még embert ennyire higgadtan és nyugodtan végezni a munkáját.
Minden pici részletben megtalált minden apró részletet amit meg kell ragadni és életre keltett minden élettelen tárgyat.
Érdekes, hogy minden úgy engedelmeskedik neki ahogyan Ő azt akarja ...
Azt tudtam eddig is, hogy nagy varázsló, aki mindemellett hihetetlen ember és egyéniség, de engem is meglepett a fotózásokon
Igen fotózások, mert két nap lett az egy napból, mert annyira sok lett a helyszín és hát emberből vagyunk ugye :)
Mona portréi és képei mind nagy szerelem nekem és tudom, hogy ha ti is akik eddig nem ismertétek a munkáit az alábbi linkre kattintva megértitek mindazt amit mondok:
  | |
| Honlap | http://www.szalaymona.hu http://www.szalaymona.hu/blog http://www.eskuvo-fotozas.net http://www.foto.szalaymona.hu |
|---|---|
De aztán megcsináltuk és túléltük a viharokat :)
Nagyon köszönöm a munkád és a segítséged Mona , örökre hálás leszek neked mindenért !
Nagy változás volt az idei fotózáson az is, hogy nem szerettem volna higiénikus képeket, amik nem mutatnak életet, hanem azt akartam, hogy sugározzanak pozitív energiákat és aki ránéz érezze mindazt amit láttatni szeretnék : az életet, a szerelmet, az összetartozást és a végtelen harmóniát...
Legyen minden képe egy nyugodt pillanat ebben a rohanó világban. Töltés energiával túlélni a hétköznapokat...
Éppen ezért döntöttem el, hogy az idei évben néhány kép erejéig szeretnék egy modellt is aki méltón képviseli mindazt amit én.
Kránitz Roxi így került a látómezőmbe és döntöttem úgy, hogy kellemes lénye pont olyan amiről álmodtam :)
Ismeretségünk már az előző évben kezdődött egy tortabemutató alkalmával (akkor éppen összetört egy tortámat :) , de amennyire bánta és sajnálta a történteket, rögtön belopta magát a szívembe )
Adott volt egy szép fiatal lány, már csak a ruha kellett, amiben megfelelően tudná preferálni a látomásaimat :)
Halász Éva volt az aki első szóra vállalta, hogy készít ruhákat a tortáim mellé és ezzel emeli a színvonalat a fotózás alkalmával.
Éva ruháira már előző évben felfigyeltem, mert összehasonlíthatatlanok mind és csodás vonalvezetésük, jellegzetes és utánozhatatlan egyediséget ad .
Éva barátságáért is nagyon hálás vagyok, azért is, mert nem csak elküldte a ruhákat , de Ő maga igazította rá Roxira személyesen a helyszínen és segítette a munkát.
Bár sok időt raboltam el tőle is, de nagyon hálás vagyok a közreműködésért és ezúton is köszönöm a segítséget és azt, hogy partner volt ez alkalommal is :)
A sminket Fejes-Tóth Judit készítette, amiért ugyancsak hálás vagyok, mert már évek óta dolgozunk együtt, ha ezt munkának lehet nevezni, mert általában jó hangulatú minden találkozásunk :) Judit az Igen-Igen Esküvőmagazin Főszerkesztője , amiben időről időre helyet biztosít nekem és a munkáimnak egyaránt...
http://www.igen-igen.hu
A fotózás bár nagyon elhúzódott, mégis amikor megláttam az első nyers fotókat tudtam, hogy jó lesz ez....jó lesz ez ! Megvalósul az amit szerettem volna :)
Kipihentem magam...mondjuk ez túlzás, mert ezt az energiát nem tudom pótolni amit elhasználtam a két hónap alatt, de igyekszem :)
Nagyon fontosnak tartom, hogy megköszönjem azt a sok áldozatot és alázatot minden kollégámnak, akik nap mint nap mellettem voltak és segítették a munkámat, elviselték a kirohanásaimat, a kitöréseimet...
velem voltak jóban és rosszban és igyekeztek mindenben a kedvemre lenni, hogy a megvalósítás beteljesedjék.
Azon kollégák is nagy köszönetet érdemelnek akik közvetlen nem segítettek, de tartották a frontot és állták a sarat....akarom mondani a marcipánt :) ameddig nem tudtunk a napi munkákkal és gondokkal foglalkozni...
Az emlékek még nagyon frissek és ülepedniük kell még jócskán azt érzem, mire úgy tudok mindent megélni, mint ahogyan az a valóságban történt.
Nagy vállalkozás volt ez és ezt tudtuk már az elején, de most először mondom el egy a munkámról én magam, hogy ez tényleg színvonal....
És ez remélem nem hangzik nagyképűen, de remélem majd a képeket látva ti is így gondoljátok :)
A végén külön szeretném megköszönni Nagy Attilának a munkáját, segítségét és sokszor önfeláldozását amivel mellettem állt minden mozzanatban , tökéletes burkolataival segítette a munkámat, illetve Magyar Hajnalkának is köszönöm, hogy munkájával és személyével segített minden nap !
Köszönök mindent és mindenkinek :)
A héten megosztom az első kollekciót ígérem, de úgy éreztem, hogy a beígért beszámolót előbb kell megírnom...
HÖLGYEIM ÉS URAIM....EGY ÉLMÉNY VOLT VELETEK DOLGOZNI.
KÖSZÖNÖM :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése