Már hónapok óta tartott a kiállításszezon, amiben kicsit személyes közelben kerülhettem az olvasókkal és azokkal akik fogékonyak a torták és édességek világára.
Hétről hétre vándoroltam a segítőimmel más-más helyszínekre és igyekeztem közelebb hozni a munkáimmal az embereket. Rengeteg élménnyel és emlékkel lettem gazdagabb, kimondhatatlan események sorozata indult el ez idő alatt. Kötöttem barátságokat, lettek új ismerőseim és ismertem meg olyan embereket akik hasonló megszállottsággal végzik a munkájukat mint én.
Megismertem történeteket, melyek szintén nagy hatással voltak rám és megtudtam olyan érzéseket, melyeket a tortáim váltanak ki másokból.
Számtalan régi és kevésbé régi vendégem , menyasszonyom és párom keresett fel személyesen és osztotta meg velem gondolatait , személyes élményeit.
Imádtam minden pillanatát ezen napoknak..... bár azért az is hozzá tartozik, hogy néha már sok volt ebből az időszakból.
Voltak olyan pillanatok, amikor annyian lepték el a pavilont, vagy a kiállító területet, hogy az idegességtől még figyelni sem tudtam a feltett kérdésre, mert annyira izgultam a tortákért.
Voltak akik olyan kérésekkel árasztottak el, melyek meghaladják a képességeimet, vagy éppen olyan dolgot szerettek volna tőlem kérni, amiket én nem szeretnék képviselni...
Továbbra is szeretném ha tudnátok, hogy nekem is vannak korlátaim!
Én sem vagyok mindenható és én is emberből vagyok....
Boldogan segítek mindenkinek megvalósítani az álmait, amennyiben megvalósíthatónak látom és el tudom képzelni a végeredményt úgy ahogyan azt a megrendelő szeretné, de csak akkor, ha ezt én is így látom.....
Régóta rettegtem már attól és ennek többször hangot is adtam, hogy kissé túlmisztifikáljátok azt amit és ahogyan csinálok. Sokan beszéltek velem úgy mintha én felette állnék minden szakmai kihívásnak és nekem gyerekjáték lenne minden ami tortából van....
Ezt a tévhitet ismét eloszlatnám, mert én is megszenvedek mindenért amit készítek.
Néhány gondolatot én is megosztanék magamról, amit nem tudtok és személyes dolgaim részét képviselik, de talán ezeket olvasva ti is megértitek mindazt ami én lennék!
34 éves vagyok és és mindenért amit elértem keményen megdolgoztam és a mai napig is megdolgozom, semmi nem hullott az ölembe amit elértem az mind a megszállott akarásom eredménye.
A karamell az az anyag ami az igazi önmegvalósítás lett az életemben, melyben kiélhetem a kreativitásom és minden életérzésem.
A torták a másik nagy szenvedélyem ami a tökéletes összkép eléréséhez elengedhetetlen.....
A munkám rengeteg áldozatot kíván amibe néha kicsit bele is fáradok, vagy talán belesavanyodok, mert monotonná válik tőle az életem.
Nehezen kezelem a konfliktushelyzeteket és nem tudom kontrollálni az érzéseimet.
Mint " művészlélek" befolyással van rám az engem körülvevő világ és minden esemény amin részt veszek.
Intenzíven élek meg mindent....örömöt és bánatot egyaránt! A végletek embere vagyok , az arany középutat nem ismerem.
Sokszor apró semmiségeken úgy elkenődök, mintha valami világrengető dolog történt volna...
Fesztelen nevetésben török ki ha valaki olyan pillanatomban talál meg örömével ami megérint.
Szeretnék segíteni mindenkinek és magamat is félretéve sokszor csak a másik érdekét nézem, hogy neki jobb legyen kicsit.
Szeretnék mindenkinek megfelelni, de rájöttem, hogy csak saját magamnak kell megfelelnem és aki szeret az így is elfogad majd ahogyan vagyok.
Nem tartom magam semmivel többnek mint aki lennék..... Egy cukrász vagyok, aki azt teszi amihez ért és a tudása legjavát felhasználva készíti a munkáit.
Ha valakinek nemet kell mondanom azért mindig megvisel és egy kicsit bánt is, mert szeretnék segíteni mindenkinek, de nem tehetem!
A vágyam egy saját cukrászda ahol minden csak a tortákról szól.....
Az életemet szeretem megtervezni és ennek megfelelően teszem a dolgom.
Mindig felkavar, ha valami vagy valaki kizökkent a terveimből és átírja azt.
Szeretem a rendet és a megszokások embere vagyok.
Sokszor a munkám miatt nem marad energiám a magam dolgaira és ez negatív hatással van rám.
Gyorsan kiégek, de gyorsan fel is töltődöm és energikussá válok....
Az elmúlt években sokan kerestek meg és biztosítottak barátságukról, de nagy-részük csak érdeken alapuló helyezkedés volt.
Vannak akik támadnak, de ez csak erősebbé tesz, még ha pillanatnyilag gyengít is.
Szerencsére sokkal többen szeretnek és ez mindig felvillanyoz:)
Vannak azért emberek akik közel állnak hozzám és befolyással vannak az életemre.
Védem a családom mindentől és mindenkitől, mert szeretném, ha ők nem sérülnének az engem körülvevő világtól...
Remélem ebből a bejegyzésből többet tudtatok meg rólam, mint eddig és ezzel kicsit vissza is vonulnék a magam kis világába amit megszoktam és élném a magam kis életét.....
Két hét múlva a szegedi parti lesz a lezárása a személyes vonatkozású bejegyzéseimnek és kezdetét veheti az esküvői szezon .....
Józsi!
VálaszTörlésKívánom, hogy a munkádban találd meg azt az örömet, amit megérdemelsz és amit szeretnél.
Annyira szépen megfogalmaztad a gondolataidat, nagyon személyesre sikerült ez a post.
Sok sikert kívánom az elkövetkezendő esküvői szezonra :-))