A kiállítás szervezőjével Fejes Tóth Judittal találtuk ki, hogy az idei bemutatón lehetne egy szokatlan, eddig még nem látott produkció, melyben a főszerepet nem a ruhák, hanem a torták kapnák ....
Boldogan vállaltam is a kihívást és lázasan tervezgetni kezdtem, hogy mi is legyen az amit láttatni szeretnék a kilátogató vendégekkel.
Szerettem volna, ha a torták nem egy szegmenst mutatnak be, hanem egy válogatást a lehetőségek kimeríthetetlen tárházából.
Nem akartam, hogy egy kollekció hatását keltsék, hanem több típus jelenhessen meg, mert hiszen mi sem vagyunk egyformák. A torták méreteit, mivel színpadi bemutatóról van szó nem lehetett elaprózni, mert fontos volt, hogy látható elemeket tartalmazzanak amivel le tudom kötni a nézők figyelmét és a lányok szépsége mellett nem bújnak meg....
A méretek tényleg impozánsak lettek, mert 60-80 cm magasak és a legalsó átmérőjük 40 cm lett. A súlyuk 6 és 8,5 kg közötti volt , tehát nem volt egyszerű a mozgatásuk sem.
A torták szépen lassan elkészültek és mire az utolsó torta is megszületett kezdetét vehette a próba is....
A lányokkal való első találkozásom alkalmával kissé távolságtartóak voltak és talán kicsit meg is ijedtek a torták adottságaitól, de a korlátok hamar ledőltek és a lányok feloldódtak.
A próbák alatt egy dekoráció nélküli tortával gyakoroltunk, hogy érezzék a súlyt és a mozgásteret amiben mozoghatnak, majd ezt leváltottuk a valódi tortákkal.
A zeneválasztásban és minden másban koprodukció lett, mert mindenki beleadta azt amit tudott a siker érdekében. A lányok lelkesedése egyre inkább oldottá tett engem is és Judit közvetlen szerethetősége mindenben partnersége összeszedetté tette a produkciót.
A próbák után elérkezett az első produkció is....végre :)
Már alig bírtam magammal az izgatottságtól és a kíváncsiságtól!
A tortákat a színpad mögötti helyszínről adogatták a kollégáim és én egyesével a zene váltakozásával indítottam a lányokat és a tortákat a " világot jelentő deszkák felé " :)
A lábam remegett , a szívem dobogott , de összeszedettnek kellett maradnom, mert a lányoknak is szüksége volt a biztatásra.
Ahogyan mentek a torták kifelé....kíváncsian leselkedtem kifelé, hogy milyen a fogadtatás?
Amint kinéztem az emberek arcán áhítatot és boldogságot láttam a legnagyobb meglepetésemre és semmi beszélgetést és mutogatást.....megnyugodtam.... elértem a célomat a tortákkal !
A lányok a tortákat oly könnyeden és légiesen vitték, mint egy tollpárnát és kényelmes tempóval, hogy mindenki számára jól látható, legyen mutatták be őket a közönségnek....
Amikor az összes torta bemutatásra kerül akkor jöhetett a finálé!
A lányok egyszerre vonultak fel a tortákkal és ekkor egy igazi kavalkád jelent meg mindenki előtt. Aztán jött az amitől rettegtem :) szólítottak engem is a színpadra.....
Péter Móni a kiállítás műsorvezetője segített nekem az oldottabb beszélgetésben és kedvesen bemutatott a jelenlévőknek. (Ezúton is köszönöm neki a segítséget)
A legnagyobb meglepetésemre vasárnap akkora ováció és taps fogadott, amitől lélekben kirepültem a felhők közé :)
Akkor és ott enyém volt a világ úgy éreztem és beteljesedett az amit szerettem volna....megvalósult egy terv a sok közül amit annyira szerettem volna már rég.....
Judit és a lányok a sütizés közben...
Az én kis hőseim.... a legcsinosabb " tortatartók " :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAz idei torták egyszerűen meseszépek, ezek küzül is természetesen a fekete az örök kedvenc... :)
VálaszTörlésHűű ez nagyon klassz és érdekes! :) Soha nem láttam még ilyet, hogy modellekkel mutatnák be a tortákat! Merően új és látványos!! :) Gratulálok! Na és külön a lányoknak is... Pontosan tudom milyen súlya tud lenni egy emeletes tortának, szóval elképesztő, hogy a leírásod szerint légiesen tipegtek velük! Le a kalappal!
VálaszTörlésHűha! Hirtelen nem is tudom eldönteni, hogy a lányok, vagy a torták mutatósabbak-e?
VálaszTörlés