BÚCSÚ ÉS EMLÉKEZÉS

Sajnos az ember nem is tudja mekkora kincs van a kezében , addig amíg el nem veszíti ! Ez igaz volt rá is Terike nénire is....
Sokat gondolkodtam rajta, hogy megosszam e veletek az érzéseimet, de végül úgy döntöttem , megteszem, mert ez a legkevesebb amivel tartozom neki és az emlékének -s remélem méltó hely ez a búcsúra , mert Ő egy IGAZI CUKRÁSZ volt.
Talán emlékeztek rá néhányan, hogy említettem már őt, mint a régi szakoktatómat és a karamellel való ismerkedésem is neki köszönhetem.19 évvel ezelőtt ismertem meg őt péntek 13. án találkoztunk a felvételi vizsgámon először .Már az első pillanatban szimpatikus volt nekem és talán én is neki, mert az évek alatt felkarolt engem és segített elindulni a szakma útján. Talán látta bennem az embert és a szakember lehetőségét, éppen ezért  támaszom és lelkes segítőm volt éveken át . Számtalan versenyen és bemutatón jártunk és az évek múltával is szoros kötődés maradt bennünk! Hazautazásaim alkalmával találkoztunk és mindig büszkén és kíváncsian érdeklődött a jelenem iránt. Olyan volt ő mint egy igazi nagyanyó aki minden tanítványát szerette és akihez cukrászok ezreinek van kötődése szerte e hazában .34 éves pályája alatt cukrászok százait oktatta és még nyugdíjas évei alatt sem tétlenkedett, csak oktatta a fiatalokat.Számtalan versenyen indított tanulókat és minden alkalommal boldogan, de a háttérben maradva büszkélkedett. Nála jobb tanár aligha volt e világban és számomra örök példa értékű lett minden ami tett az életében !Érdekes az élet, mert január 13.án pénteken lesz a temetése , épp úgy búcsúzunk , mint ahogyan találkoztunk.
Terike néni drága ..... nyugodj békében .