Különleges vasárnapi ebéd !

A mai napon nagyon szép, de ugyanakkor érdekes élményben volt részem!
A Győr gyárvárosi iskola hetedikesei és osztályfőnökük , valamint a Segítőház Alapítvány, a Győr Szarvas utcai népkonyhán az ebédet követő desszertet szolgálták fel a rászorulóknak...
Mikor Harcsás Judit szervező megkeresett, hogy a kis akciójukban részt vennék e, örömmel mondtam igent neki. Akkor még nem is tudtam, hogy mire számítsak, mert ebben a közegben nem mozogtam még sosem és őszintén szólva kicsit tartottam is a dologtól, mert az ember lelkét megviseli a hasonló látvány .
Készítettem egy kis ízelítőt az autómba a szalon kínálatából és elindultam vasárnap ebédidőben, hogy részese, vagy inkább segítője legyek a történetnek. Amikor a helyszínre értem, már nagy volt a tolongás az ebédlő előtt és a győri hajléktalanok több mint százan várták a bebocsájtást .
Én Lottival az Ízes-Mázos blog írójával mentem és vittük a finomságainkat.
Kicsit megszeppenve léptem be és éreztem a feszültséget magamban. Természetesen igyekeztem mindezt leplezni, de az érzés eléggé eluralta a szívem ....
Amikor beléptünk már rengeteg finomság sorakozott az asztalon, amik felajánlásból és a gyerekek munkájából születtek !
Az ebéd nagyon laktatónak és tartalmasnak látszott és a desszertek is hatalmas mennyiségnek tűntek, de amint megette mindenki  az ebédjét a diákok elkezdték kivinni a vendégeknek az édességeket és akkor vettem észre, hogy nem lenne az a mennyiség ami elegendő lenne ......
Megindító volt, amikor láttam, hogy ami nekünk átlagembereknek természetes az ezeknek az embereknek egy hatalmas ajándék ! Olyan szédületes tempóban ettek és ettek, hogy szinte percek alatt elfogyott minden amit vittünk.
Azt terveztem, hogy készítek majd egy-két jó képet és az örömet az arcokról, de egy szempillantás alatt véget is ért az ebéd és én nem is tudtam még csak feleszmélni sem a történetből...
Hihetetlen, hogy ezek az emberek hogyan fogadták az ételt.
Ahogy néztem az arcokat és az evés tempóját éreztem, hogy ez nem hétköznapi ezeknek az embereknek az életében !  Úgy ettek, mintha bármikor elvehetnék tőlük és az volt a cél, hogy minél többet tudjanak enni !!!!
Igen enni !  Azért elgondolkodtató, hogy ezeknek az embereknek a nagy része önhibáján kívül került utcára ...
Mindenki a saját sorsáért felelős ! Szoktuk mondani, de azt is tudjuk, hogy az élet olykor hoz olyan fordulatot, amin nem tudunk változtatni magunk ...
Egy betegség, egy családi tragédia és még sorolhatnám mennyi dolog lehet hatással az életünkre !
A történet olyan gyorsan ért véget, amilyen gyorsan ettek az emberek ...

Mikor elköszöntem és az autómban hajtottam hazafelé ezernyi kép villant be előttem.
Láttam az arcokat magam előtt, éreztem a hely átható illatát, ami a szegénységről és a "nyomorról" mesélt ! A segítő gyerekek megható örömét és az osztályfőnök büszkeségét, hogy igen !!!! megcsináltuk és Igen...Ők az én gyermekeim :))))

Nagyon gratulálok a kezdeményezéshez és a gyerekeknek is a kitartáshoz illetve a hozzáállásukhoz.
Sokaknak kellene látni azt és megérteni, megérezni mindazt amit ma én megélhettem !

Remélem nem veszi zokon senki, hogy hosszú hallgatásom után ezzel a posztommal jelentkeztem, de azt éreztem, hogy ezeket a gondolatokat meg kell osztanom veletek is.

Közeleg ismét egy újabb ünnep és a szívek ismét egy kicsit jobban megdobbannak az embertársaink iránt is . Ne menjen messzire senki sem és nem is kell azt gondolom sajnos, csak nézzen körül az otthona közelében és vegye észre azt amit a nagy rohanásban nem vesz észre !
Nyújtsatok egy kis segítő kezet ti is azoknak akiknek ez a mindent jelentheti.
Ne feledjétek, hogy ehhez nincs feltétlen szükség anyagi segítségre !
Néha elég egy kedves szó , egy kis beszélgetés...
Talán az is elég ha emberszámba veszik a másikat !


Köszönöm a lehetőséget a szervezőknek és nagyon büszkék vagyunk a diákokra mind akik jelen lehettünk !

Lengyel József