2016. szeptember 4., vasárnap

Bedi Eszti emlékére...


fotó : Klesitz Piroska






Hogy is kezdjem, nem tudom, mert az aki ismerte a Bedi Eszti "jelenséget" tudja, hogy pótolhatatlan...

Volt egy fiatal hölgy, aki  sokak életének része volt és aligha van Győrben olyan ember, aki ne találkozott volna vele  a városban . Az életembe még évekkel ezelőtt sodródott,  és volt egy közös szenvedélyünk , a süti ! Ő enni én pedig készíteni szerettem és ebben nagyon jó partner volt, mint minden másban az élet területén !
Bátorított, ha az ember félt, vagy kétségek gyötörték, mellettem állt, ha kellett és óhatatlanul hétről-hétre a vendégem volt a szalonban , mert a "  heti Jamaica adagomat add meg nekem ma Józsi "
Igen a Jamaica , mert ebben a sütiben sosem csalódom és a kedvem is jobb lesz tőle...mondta. Ha véletlen kimaradt egy hét, akkor a következő héten kettőt kért, mert ami jár az jár ugye :)  Nem  lehet a szalonban helyben fogyasztani, mert nem lehet, de Eszti persze megette :)
" Nem fogok zavarni, észre sem vesztek és ripsz ropsz befalom  pár falatban .... majd azt mondom, ha kérdik, hogy minőségellenőrzés ... "
Annyira nagy hatással volt rám a függősége, hogy elneveztem Őt " Miss Jamaicának "  ezen persze jókat kuncogott, de hát mit tehetnék Józsikám, mondta nem lehet megunni...
Minden látogatásával a napfényt hozta magával és az ember, ha rossz passzban is volt vidámabb lett hirtelen.  Ő megkapta a heti Jamaica " adagot, én pedig imádtam, ahogyan habzsolta és élvezte az ízeket közben nagyokat hümmögve .
Mikor már tényleg rendszeres lett a heti Jamaica és nem volt hajlandó másra váltani, még ha néha rezgett is a léc, mert kacérkodott  a kávés ízzel, de végül maradt a kedvenc....
Aztán egyszer csak kicsit kimaradozott a látogatás és nem jelentkezett Eszti . Nem értettem és magamban kerestem a hibát. Írtam neki és beszéltünk is, de hetekkel később jelent meg. Mikor megláttam, már mindent értettem, mert árnyéka volt önmagának. Az a ragyogó arc és azok a hatalmas barna szemek, megváltoztak és láttam, nincs semmi a helyén. Beszélgettünk és tudtam, láttam, éreztem, hogy harcolni fog és harcolni akar, mert imádta az életét.  Igen, mert ezerrel élte pörgős életét és harcolt azért amit el akart érni...
Aztán teltek a hetek és a hónapok és Esztikém, mindent megtett, de  sajnos az akarat és a küzdelem kevésnek bizonyult....

 Rengeteg emlék maradt róla nekem...  persze nekem is van egy " Eszti dobozom " amit minden barátjának nagy gondossággal készített és ezernyi történet, melyre szívesen gondolok vissza .

A jövő héttől a Jamaica sütinket "Miss Jamaica " néven találjátok meg a szalonban, Esztinek emlékül, hiszen nála nagyobb rajongója sosem volt és lesz ennek a sütinek .


Ezekkel a sorokkal búcsúzom  Bedi Esztertől, vigyázzanak rád az angyalok....


Lengyel József





5 megjegyzés:

  1. Nagyon kedves teremtés volt.Nyugodjék békében ! Te pedig Józsi,nagyszerű ember vagy.Jó olvasni,hogy élnek még ilyen emberek a Földön. :) Szomorú történet,de mégis felemelő.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szepen leirta,es bar sirok megis orulok,hogy vannak meg ilyen emberek mint on,es az emlitett Eszti.Nyugodjek bekeben.Onnek tovabbi edes sutogetest kivanok.
    Egy kezdo cukrasz.

    VálaszTörlés
  3. Nem bírtam sírás nélkül elolvasni...:(

    VálaszTörlés
  4. Olvastam már a történetet, de most sem tudtam könnyek nélkül végigolvasni! Nyugodjon Békében! :'(

    VálaszTörlés