Még néhány hete kerestek meg telefonon a "Neked munka , nekem álom " kezdeményezés szervezői, hogy van egy fiatal srác, akinek az az álma, hogy süssön velem és, hogy eltölthessen egy napot a cukrászüzemben nálam...
Ha egy teljes napot nem is tudtam felajánlani neki, de egy délutánt igen és :)))
Mivel a nyitva tartási időn belül nem tudtam ezt megoldani, így egy hétfői napon került sor a közös sütésre . Szerencsére nagy rutinom volt a csoportos sütések lebonyolításában, még az Élményműhelyem nyomán, így nem féltem, bár ha őszinte akarok lenni , azért egy picit izgultam .
Joci ugyanis nem átlagos srác, hanem a társadalom tekintetében " fogyatékkal élő " De szerintem sokkal több annál, mint pusztán ember.
Mivel vannak olyan dolgok, amikkel nehezebben boldogul, mint mások, vannak olyan dolgok is, amikkel sokkal jobban bánik ! És amire itt gondolok, az a szíve, ami igencsak a helyén van és ha egy picit izgultam is, hogy hogyan leszünk mi egy páros , hamar elillant a gondolat.
Joci olyan lelkesen kezdte mesélni az érkezés és átöltözés után, hogy Ő mennyire tud sütni és mennyire szereti, hogy nem aggódtam a sütögetésünk sikere miatt már .
Mivel nem akartam, hogy a kísérők unatkozzanak, azt találtam ki, hogy süssenek Ők is egy-egy tortát és készítsünk együtt egy kis finomságot még közösen, hogy Joci lakótársai és gondozói is élvezhessék a munkánk gyümölcsét :)
Szépen haladtunk lépésenként és sütöttük a tortakarikákat, főztük a krémet, majd lassan minden összeállt és a torták csodásan sikeredtek :)
Jó volt látni és hallani amint az új kis barátom boldogan nézi, kóstolja és élvezi a történteket és szigorúan ellenőrzi a minőséget :)))
Mozgalmas kis délután volt és remélem Joci és mindenki aki egy kicsit is részesült a napból elraktározta az élményt ! Hogy egy kézzel fogható emléke is maradjon a vendégemnek egy olyan Torta és Karamell logóval ellátott fekete kötényt adtam neki, ami még az Élményműhelyemből maradt utolsó bontatlan darab volt . Egy kis relikvia a múltból a jövőre és ha sütöget majd, biztosan eszébe fog jutni a délután ...
Vannak olyan pillanatok az életben, amikor azt érzed, hogy ezért érdemes volt felkelni aznap és adtál valami szépet, hogy azáltal, ami te vagy, vagy tudsz, másnak szebb lehet az élete egy pillanatra .
Én ennyit tudtam adni és azt remélem Joci ezt értékelte és boldog volt. Szuper emberke, aki mint kiderült nem is él tőlem olyan nagy távolságra . Abban biztos vagyok, hogy még találkozunk és ha meg tudom oldani ellátogatok majd hozzá egy kis meglepetéssel ...
Bár rengetegen kerestek meg, hogy segítsek, hogy támogassak, vagy szeretnétek tőlem tanulni, vagy sütni és élményt kapni, sajnos nem tudok én sem mindenkinek segíteni , bármennyire is szeretnék ! Ez az alkalom kivételes volt és tényleg az egyetlen délutánom volt amit otthon lehettem volna a héten, de egy pillanatát sem bántam meg és nekem is nagy élmény volt ...
Joci barátomnak pedig üzenem, hogy szuper kis srác és süssön sokat , mert a sütés kikapcsol, feltölt és élményt ad annak is aki készíti és annak is aki kapja a süteményt ! Összehozza az embereket és barátságokat idéz ...
Remélem tényleg nagy Király lettél az otthonban és mindenkit levettél a lábáról az édességekkel !!!
Köszönöm a lehetőséget !
Lengyel József
Imádom, hogy ilyen hatalmas szíved van és érzékenyen reagálsz minden ilyen dologra. :-)
VálaszTörlés(Bonbon mánia Zsuzsanna)
Kedves Józsi!
VálaszTörlésEddig is nagyon szerettem nemcsak a tortáidat, amiket mindig csodálattal és élvezettel fogyasztottunk el szerető családom körében, de az írásaidat is mindig nagy örömmel olvasom.
Mivel érintett vagyok ebben a témában, úgy éreztem muszáj leírnom Neked,amit érzek! Gondolom, te nem tudod ki vagyok, bár elég gyakran megfordulok Nálatok, dehát szerencsére nagyon sok vendéged van. SZóval.... nekem egy csodálatos down szindrómás kislányom van, most 8 éves, nagy sokként ért mikor 30 évesen egy egészséges kisbaba helyett Őt kaptuk meg. Ma már azt kell mondjam, senki másra nem cserélném el. Nagyon jól ráéreztél Jocó kapcsán arra, hogy ezeknek az emberkéknek hatalmas szívük van, nincs hazugság, bájolgás az életükben, csupán tiszta őszinteség. Kislányom kapcsán pedig természetesen hatalmas félelem van bennem, annak ellenére, hogy eddig tényleg csodásan alakult az életünk, integráltan jártunk bölcsibe, oviba most pedig szeptembertől egy falusi iskolába fogadtak be minket. Izgatottan várjuk a tanévet. Soha nem kértünk senkitől semmit,annak ellenére, hogy iszonyú megterhelés nemcsak mentálisan, hanem anyagilag is egy ilyen kisgyerek, mi egyszerűen csak éltük az életünket mint minden más gyerekes család, mindenhová visszük magunkkal, nagyon sokat fejlődött az utóbbi pár évben az integrációnak köszönhetően. hogy mi lesz velünk ha felnő???? nem tudom, de amíg lesznek még ilyen emberek mint Te is , addig mindig nyugodtabban nézek a jövőbe...
Úgy gondolom egy nagybetűs EMBER-t ismerhetünk meg benned. Köszönjük