Bedi Eszti emlékére...

fotó : Klesitz Piroska






Hogy is kezdjem, nem tudom, mert az aki ismerte a Bedi Eszti "jelenséget" tudja, hogy pótolhatatlan...

Volt egy fiatal hölgy, aki  sokak életének része volt és aligha van Győrben olyan ember, aki ne találkozott volna vele  a városban . Az életembe még évekkel ezelőtt sodródott,  és volt egy közös szenvedélyünk , a süti ! Ő enni én pedig készíteni szerettem és ebben nagyon jó partner volt, mint minden másban az élet területén !
Bátorított, ha az ember félt, vagy kétségek gyötörték, mellettem állt, ha kellett és óhatatlanul hétről-hétre a vendégem volt a szalonban , mert a "  heti Jamaica adagomat add meg nekem ma Józsi "
Igen a Jamaica , mert ebben a sütiben sosem csalódom és a kedvem is jobb lesz tőle...mondta. Ha véletlen kimaradt egy hét, akkor a következő héten kettőt kért, mert ami jár az jár ugye :)  Nem  lehet a szalonban helyben fogyasztani, mert nem lehet, de Eszti persze megette :)
" Nem fogok zavarni, észre sem vesztek és ripsz ropsz befalom  pár falatban .... majd azt mondom, ha kérdik, hogy minőségellenőrzés ... "
Annyira nagy hatással volt rám a függősége, hogy elneveztem Őt " Miss Jamaicának "  ezen persze jókat kuncogott, de hát mit tehetnék Józsikám, mondta nem lehet megunni...
Minden látogatásával a napfényt hozta magával és az ember, ha rossz passzban is volt vidámabb lett hirtelen.  Ő megkapta a heti Jamaica " adagot, én pedig imádtam, ahogyan habzsolta és élvezte az ízeket közben nagyokat hümmögve .
Mikor már tényleg rendszeres lett a heti Jamaica és nem volt hajlandó másra váltani, még ha néha rezgett is a léc, mert kacérkodott  a kávés ízzel, de végül maradt a kedvenc....
Aztán egyszer csak kicsit kimaradozott a látogatás és nem jelentkezett Eszti . Nem értettem és magamban kerestem a hibát. Írtam neki és beszéltünk is, de hetekkel később jelent meg. Mikor megláttam, már mindent értettem, mert árnyéka volt önmagának. Az a ragyogó arc és azok a hatalmas barna szemek, megváltoztak és láttam, nincs semmi a helyén. Beszélgettünk és tudtam, láttam, éreztem, hogy harcolni fog és harcolni akar, mert imádta az életét.  Igen, mert ezerrel élte pörgős életét és harcolt azért amit el akart érni...
Aztán teltek a hetek és a hónapok és Esztikém, mindent megtett, de  sajnos az akarat és a küzdelem kevésnek bizonyult....

 Rengeteg emlék maradt róla nekem...  persze nekem is van egy " Eszti dobozom " amit minden barátjának nagy gondossággal készített és ezernyi történet, melyre szívesen gondolok vissza .

A jövő héttől a Jamaica sütinket "Miss Jamaica " néven találjátok meg a szalonban, Esztinek emlékül, hiszen nála nagyobb rajongója sosem volt és lesz ennek a sütinek .


Ezekkel a sorokkal búcsúzom  Bedi Esztertől, vigyázzanak rád az angyalok....


Lengyel József